Sziasztok!
Azt gondolom, hogy az Anne-ek pontosan attól értékesek, hogy valahogy... együtt nő velük az ember... tinilányként átérezzük a "szépségproblémákat", szurkolunk Anne-nek és Gilbertnek, fiatal felnőttként megkönnyezzük a fiatalasszony bánatát, melyet gyermeke halála vált ki, majd amikor a kicsi Blythe-ok felcseperednek, pöszék, és jottányival sem kisebb balhékba keverednek, mint annak idején anyjuk, akkor rájöhetünk, hogy a mieink, a környezetünkben élő gyerekek sem másak, mint amilyenek mi voltunk
Azt hiszem, ez a zseniális Montgomery írásaiban, ettől örök érvényűek.
Nem hiszem, hogy a ma oly divatos ifjúságinak titulált regények (pl. HP), ugyanígy végigkísérik majd az olvasók életét, mint ez
.
Hú... ennyire bőven nem akartam